Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/92/LICENC.CD

Text File | 1995-09-17 | 15KB | 266 lines

      @VHarc a szoftvergyártókkal@N

      @VA licencegyezmény közelebbrôl@N

          A   felhasználók   egyre   gyakrabban   bosszankodnak  a
      szoftverek  hibáin.  A  szoftvergyártó  cégek  megbújnak   a
      licencszerzôdések nyers  és nem  mindig törvényes  záradékai
      mögött.  Kétes,  de  jövedelmezô  ellenszerük:  a   javított
      programváltozat  (update).  @K(Cikkünket   gondolatébresztônek
      @Kszánjuk, az  itt bemutatott  német helyzethez  képest nálunk
      @Kmég  keservesebb  a  (jogos  (!))  felhasználók  élete  -- a
      @Kszerk.)@N
          Walter P. teljesen el volt keseredve: épp most kapta meg
      hibás szoftverének javított változatát (update), de a  hibák
      kiküszöbölése helyett az új  verzió még újabb hibákkal  volt
      terhelve --  írta szerkesztôségünknek.  Ráadásul a  hibákért
      még fizetett  is egy  csomó pénzt  -- az  update majdnem még
      egyszer annyiba került, mint az eredeti program.
          A számítástechnika-tanár dühösen kapta fel a telefont. A
      gyártó cég mûszaki  illetékese türelmesen végighallgatta  az
      izgatott ügyfelet, és megígérte, hogy mielôbb segíteni  fog.
      Egy hónappal késôbb Walter  P. kapott egy írást,  amelyben a
      cég felajánlotta,  hogy kiküszöböli  a hibát  -- az  eredeti
      árnak megfelelô ""csekélyke" összeg ellenében.
          Walter  P.  esete  nem  egyedülálló.  A  hibás programok
      tulajdonosai nap mint nap összevesznek a szoftvergyártókkal.
      Van, amikor  nem mûködnek  fontos parancsok,  vagy a várttól
      eltérô  eredmények   jelennek  meg;   a  kézikönyvek   olyan
      tulajdonságokat írnak  le, amelyeket  az adott  program csak
      hallomásból ismer; vagy  a szoftver legnagyobb  meglepetésre
      nem támogat bizonyos hardver-termékeket.
          A  szoftvergyártók   különbözôképpen  reagálnak   vevôik
      tiltakozására. Egyesek tippeket adnak a hibák  kikerülésére,
      mások egykedvûen vonogatják vállukat. Jobbik eset, ha a  cég
      egy  udvarias  levélben  update-et  kínál  fel  a   károsult
      ügyfélnek. A dolog bökkenôje az, hogy az update-ek a legtöbb
      esetben  pénzbe kerülnek,  néha elég  sokba. Többnyire  csak
      akkor ingyenesek,  ha a  cég néhány  kínos programhiba miatt
      fél a szakmai közvéleménytôl. Legfrissebb példa: a  PC-Tools
      7.0-nak  súlyos  nehézségei  voltak  a  memóriakezelôkkel, a
      grafikai kártyákkal és az adattömörítôkkel. Elég kínos --  a
      PC-Toolst  gyártó  Central   Point  cég  által   kialakított
      PC-Tools-közkép olyan programot sugall, amely megkönnyíti  a
      felhasználó életét...
          ""A tapasztalatok alapján vevôink eléggé barátságtalanul
      reagálnak,   ha   az   update-ek   hibáinak  eltakarításáért
      licencenként  még   50-100  márkát   kell  leszámolniuk   az
      asztalra"  --  meséli  Michael  Rother,  a  neves   müncheni
      adatfeldolgozó-vállalati tanácsadó cég, a @KBernecker és társa@N
      cégvezetôje.  Az  egyik megbízó  cégének  illetékesei eléggé
      bosszankodtak volna,  ha még  fizetniük is  kellett volna  a
      Microsoft Word for Windows hibamentes update-jéért.
          De az  eszeveszett dührohamon  kívül, amit  a számítógép
      tizedik lerobbanása vált ki a munka során, a  felbosszantott
      ügyfélnek,  úgy  tûnik, aligha  marad  más lehetôsége,  hogy
      megvédje magát: a  szoftverházak védôbástyának használják  a
      licencszerzôdések  kisbetûs  záradékait,  amelyek pillanatok
      alatt   lelohasztanak  minden   vitakedvet.  A   floppylemez
      pecsétjének feltörésével elismerte a feltételeket -- olvassa
      megdöbbenve  a  feldühödött vevô.  A  paragrafusok többnyire
      megteszik  hatásukat:  a  felhasználók  azzal  a   reménnyel
      vigasztalódnak,   hogy   a   következô   update   a    hibák
      eltakarításán kívül talán még egy-két hasznos új funkciót is
      kínál. Azonban a szoftver-vevôkör  eddig még alig törôdik  a
      paragrafusokkal.  Még  a nagy  ügyvédi  irodáknál ""sem  túl
      nagy"  az  érdeklôdés  a  licencszerzôdések  iránt,   meséli
      Michael Rother.
          A gyártók  a licencegyezményekben  gyakran még  azokat a
      minimális  jogokat  is figyelmen  kívül  hagyják, amelyek  a
      Polgári Törvénykönyv (PT) szerint járnak a vevôknek.


      @VRendszerint túl rövid a garanciaidô@N

          Például a Digital Research,  a Corel és a  Wordperfect a
      vásárlás idejétôl számított mindössze 90 napos  garanciaidôt
      nyújtanak, a Symantec cég  pedig 30 napot ad  az ügyfeleknek
      arra, hogy reklamációt nyújtsanak be a felfedezett hibákért.
      A ""pálmát" azonban az Informix szoftverház viszi el,  amely
      csupán  10   napnyi  reklamációs   határidôt  engedélyez   a
      ""felismerhetô   hiányosságok"   bejelentésére.   ""A    BGB
      mindenesetre  hat hónap  garanciát nyújt"  -- állapítja  meg
      Ekkehard   zur  Megede,   aki  szoftverjogokkal   foglalkozó
      frankfurti ügyvéd és könyvszerzô  -- és ez független  attól,
      hogy  a  cégeknél  mi  van  kisbetûvel  leírva.  A  vásárlás
      idejétôl  számított  félév után  azonban  elévül a  szoftver
      visszaadásának és a  pénz visszakapásának jogos  igénye. Aki
      késôbb fedez fel hibát, annak pechje van.
          A   licencmegállapodás   olvasásakor   az   a   benyomás
      keletkezik az  emberben, hogy  sok fejlesztô  már akkor  sem
      bízik  teremtményében,  ha  az elhagyta  a  házat,  és saját
      útjára  tért: a  Microsoft felhívja  a figyelmet,  hogy  ""a
      technika  jelenlegi  állása  szerint  nem  lehetséges  olyan
      számítógépes szoftvert készíteni, amely minden alkalmazásban
      és  kombinációban   hibátlanul  mûködik."   A  Data   Becker
      véleménye szerint ""nincs is olyan program, amely hibátlanul
      mûködik", a Digital  Research pedig nem  garantálhatja, hogy
      ""a program  megszakítás- és  hibamentesen mûködjön."  Ezzel
      szemben  a  felhasználónak kell  megtérítenie  ""a szükséges
      karbantartás, javítások  és helyesbítések  összes költségét"
      --  amely  megfogalmazás  ebben  a  formában  még  az  olyan
      tapasztalt ügyvédeket is mellbevágja, mint zur Megede.
          A szakértôk  ugyan újra  meg újra  hangsúlyozzák, hogy a
      szoftverek  sohasem   lehetnek  abszolút   hibamentesek,  ez
      azonban  nem  lehet  menlevél  a  gyártók  számára,  hogy ne
      teljesítsék törvényes kötelességeiket -- érvel zur Megede.
          A vásárlók számára ez  azt jelenti, hogy a  szoftver nem
      porosodhat  hetekig  a  szekrényben,  hanem  közvetlenül   a
      megvétel  után teljes  terhelésnek kell  alávetni. Hiszen  a
      felfedezett   hibát    ""reprodukálni"   kell,    mondja   a
      jogász-zsargon.
          Aki  szövegének  nyomtalan eltûnését  biztos  kézzel meg
      tudja  ismételni,  az elôször  forduljon  a kereskedôhöz  --
      ajánlja  Helke  Heidemann-Pauser, aki  a  berlini fogyasztói
      érdekvédôegyesület  tagja.  A  kereskedô  köteles  a   hibás
      szoftvert kicserélni a  konkurencia hasonló termékére,  vagy
      visszatéríteni a pénzt -- teszi hozzá. Ha esetleg vonakodna,
      akkor  a  nagyobb  nyomaték  kedvéért  meg  lehet fegyegetni
      bepereléssel.
          A   nagy  cégeknek   könnyebb  a   helyzetük,  mivel   a
      szoftvergyártók panasz esetén elôzékenyen viselkednek  velük
      szemben, félnek attól, hogy a vevô átmegy a  konkurenciához.
      Ezért a gyanútlan egyedi vevôkkel kemény kézzel bánó gyártók
      a nagyobb ügyfelekkel kesztyûs kézzel bánnak. ""A  terjesztô
      szerepében egészen  más pozíciónk  van a  gyártóval szemben,
      mint  a  boltba  belépô átlagos  vevônek."  --  ismeri el  a
      vállalati  tanácsadó  Michael  Roth  is.  Neki  sem  kellett
      mindent  szigorúan  betartania:  például  a  Lotus hivatalos
      engedélyével  az  1--2--3  táblázatkezelôt  és  a  Freelance
      grafikai   programot  hálózatban   is  használhatta,   annak
      ellenére,  hogy   egymunkahelyes  változatokról   volt  szó.
      ""Egyszerûen   nem   tudtunk   beszerezni    többmunkahelyes
      változatot, ezért átmeneti  idôre hálózatban telepítettük  a
      programokat." -- meséli.
          Hasonlóan jár el a Microsoft a Windows 3.0 felfrissített
      változatával: akinek problémája volt az agyondicsért kezelôi
      felülettel, annak várnia  kellett a --  korántsem hibamentes
      --  3.1   verzióra.  A   nagyobb  ügyfelek   --  például   a
      Daimler--Benz  --  ezzel  szemben  hibás  Windowsaik helyett
      azonnal  megkapták  a  titokzatos  3.0a  verziót.  Az egyéni
      vevônek azonban semmi esélye nincs arra, hogy ezt valaha  is
      megküldik számára.
          Egészen másképp  állnak a  dolgok, ha  egy szoftverház a
      nyilvánosság   megbízásából  dolgozik.   Ekkor  a   cégeknek
      tartaniuk  kell  magukat  a  ""Számítógépes  Szoftver  Külön
      Szerzôdési  Feltételei"-hez,  amelyrôl 1970  és  1985 között
      jött  létre  megállapodás  a  Szövetségi Belügyminisztérium,
      valamint  a  nagy  iparszövetségek  tartományi  és közösségi
      képviselôi  között.  Az   ipar  és  az   ugyancsak  érdekelt
      számítástechnikai vállalatok ellenállásával szemben az állam
      képviselôi kierôszakolták például a kárpótlási záradékot. Az
      egyedülálló vevôk számára elképzelhetetlen: ha a  megrendelt
      szoftvert   a   telepítés  után   14   nappal  ""nem   lehet
      gazdaságilag  ésszerûen  használni",  azt  a  a  programozók
      pénztárcája  bánja  --  így  a  szerzôdési  feltételek egyik
      mondata. ""A normális  PC-üzletben nem játszanak  szerepet a
      Külön Feltételek" -- ismeri el Ekkehard zur Megede.


      @VNagy felfordulás, sok hiba@N

          Nyilvánvalóan túl nagy lenne a szoftverházak  kockázata.
      Hiszen   az   ott   meghatározott   üzleti   alapelvek   ""a
      felhasználók számára érdekesek" -- teszi hozzá.
          Az egyre  növekvô konkurencia  miatt a  cégeknek ugyanis
      egyre   bonyolultabb   termékeket   kell   egyre  gyorsabban
      kifejleszteniük  és  piacra  dobniuk.  Ennek  során  gyakran
      elmaradnak  a  részletes  tesztek,  például  a  szinte   már
      áttekinthetetlen   hardver-palettával.   Még   a   felismert
      programhibák   elhárítása   is   elmaradhat   az   általános
      sürgés-forgásban.   A   bennfentesek    ""banán-szoftvernek"
      gúnyolják a programokat: éretlenül  szedik le, és a  vevônél
      érik be.
          Ez még a sikeres  szoftvergyártókra is igaz. Erre  példa
      az Ashton--Tate, és  klasszikussá vált adatbáziskezelôje,  a
      dBase. A program IV-es verzióját már régen bejelentették, de
      a  befejezés   egyre  tovább   húzódott.  Vevôi   megtartása
      érdekében a vállalat végül 1990 elején sietve piacra dobta a
      terméket -- amely tele volt hibával.
          Az  Ashton--Tate  menedzserei  az  akcióval  le  akarták
      hûteni  a  zúgolódó vevôket,  mialatt  a programozók  teljes
      lendülettel keresték a hibákat. De a felhasználók ôrjöngtek.
      Nem  telt el  sok idô,  és az  Ashton--Tate megjelent  a  99
      márkás update-tel -- amelynek létrehozásából a  felhasználók
      is önkéntelenül kivették részüket azáltal, hogy becsületesen
      jelezték az elôforduló hibákat.
          Michael   Rother   is   megszerezte   ezt   a  fájdalmas
      tapasztalatot: ""Egyik ügyfelünk számára készítendô megoldás
      során  derült  ki   makacs  utánjárással  a   Superbase  1.2
      gyártójánál, hogy a programban néhány súlyos hiba maradt" --
      meséli  a  vállalati  tanácsadó.  Csak  ügyes  rábeszéléssel
      lehetett  maradásra  bírni  az  ügyfelet,  amíg  az   1.3-as
      update-verzióban ki  nem küszöbölték  a hibát.  A vevôk  ily
      módon  a  szoftvergyártók  kísérleti  nyulaivá  válnak, akik
      regisztrálják   a    programhibák   következtében    fellépô
      reakciókat,   és  ezekre   többé-kevésbé  drága   ellenszert
      fejlesztenek ki.
          A   szoftverházak  jókora   bizalom-elôleget  kérnek   a
      vevôktôl:  akit  meggyôznek  a  tarka  prospektusok, amelyek
      árasztják magukból az  update-verziókat, az orra  is bukhat.
      Az  update-ek  ugyan  arra  hivatottak,  hogy  támogassák az
      ügyfeleket -- például többnyire igen kedvezô árú az  áttérés
      a   DOS-változatról   a   Windows-változatra   --,   de   az
      update-verzió  elég gyakran  tele van  hibával, míg  a  régi
      programváltozat kifogástalanul mûködik. Példa: az MS DOS 3.3
      minden  probléma   nélkül  futott,   míg  a   DOS  4.0   sok
      felhasználónak kikészítette az idegeit. A felhasználó  ekkor
      kínos  választás elôtt  áll: vagy  vár a  javított  változat
      kijavítására,  vagy  formálisan   bûntettet  követ  el.   Az
      update-változat megrendelésekor  általában vissza  kell adni
      az  eredeti  floppylemezeket,  s  a  licencszerzôdés szerint
      ezáltal  érvényét  veszti  a  régi  változat   használatának
      engedélye  is.  A  lemezdobozban  lévô  biztonsági   másolat
      közvetlen  kapcsolatban  van az  eredeti  program használati
      engedélyével, emiatt  a szoftver  visszaszolgáltatásakor azt
      is  le kell  törölni. Aki  ezt újra  telepíti, mivel  az  új
      verzió nem  alkalmas a  használatra, annak  jogi szempontból
      nézve rablott másolata van a merevlemezen.
          Aki  minden  jogi  szôrszálhasogatás  ellenére  be  akar
      szállni  a  paragrafus-háborúba,  az  gondoskodjon hozzáértô
      ügyvédrôl.     ""A     bíróság     elôtt     minden    egyes
      licencmegállapodást mégegyszer összevetnek a törvénnyel"  --
      magyarázza a frankfurti ügyvéd.
          Aki sajnálja az idôt és pénzt az ilyen erôpróbára, annak
      csak  egy  lehetôsége   marad:  a  remény,   hogy  nemsokára
      megjelenik   a   következô  update-változat   --   aminek  a
      megjelentetésére még csak  nincsenek is kötelezve  a gyártók
      hibák  elôfordulása   esetén.  A   licenc-záradékokban  elég
      gyakran olvasható ilyesmi: ""A Microsoft jogosult arra, hogy
      saját   belátása   szerint   készítse   el   az  aktualizált
      változatokat." -- írja a világ legnagyobb szoftverháza.  Mit
      tehetünk? Várunk az update-re.

      @KUwe Kauss -- Jan Vollmuth@N


      @VKivonatok licencszerzôdésekbôl@N

      @VA felhasználó viseli a kockázatot@N

          Amennyiben  jelentôs programhibák  (...) fordulnak  elô,
      ezek  a vásárló  saját választása  szerint helyesbíthetôk  a
      javított változat üzembe helyezése által, vagy  útmutatással
      a hibák elhárítására vagy azok hatásainak kikerülésére; ezen
      utójavítási  jogon   kívül  kizárt   minden  jótállási   jog
      átalakításra  vagy  a  vételár  csökkentésére.  @V(A   Borland
      @Vlicencszerzôdésébôl)@N
          Ön  --  mint  végsô  felhasználó  --  viseli  a   teljes
      kockázatot    a    program    minôsége    és   teljesítménye
      vonatkozásában. Ha a program hiányosnak bizonyulna, abban az
      esetben Ön --  mint végsô felhasználó  (...) -- vállalja  az
      összes szükséges karbantartás, javítás és helyesbítés teljes
      költségét.
          Sem  a  DRI,   sem  a  DRI-licencia   megszerzôi,  annak
      viszonteladói, sem a szerzô nem nyújt garanciát arra,  (...)
      hogy a  program megszakítás-  és hibamentesen  mûködik, és a
      program  hiányosságai  kiküszöbölésre  kerülnek.  @V(A Digital
      @VResearch licencszerzôdésébôl)@N
          A Microsoft felhívja a  figyelmet arra, hogy a  technika
      jelenlegi állása szerint  nem lehetséges olyan  számítógépes
      szoftvert   készíteni,   amely   minden   alkalmazásban   és
      kombinációban hibátlanul mûködik. A szerzôdés tárgyát  ezért
      csak  olyan  szoftver  képezi, amely  a  programleírás  és a
      felhasználói útmutatás értelmében alapvetôen használható. @V(A
      @VMicrosoft licencszerzôdésébôl)@N